2016. július 31. vasárnap
Elérkeztünk az utolsó naphoz. Hosszúnak, mégis hirtelennek, gyorsnak tűnik az egész. Vasárnap reggel végigbattyogni a kihalt utcákon, a legtöbben még pihiznek, csak mi, Völgyben dolgozók próbálunk magunkba még energiát csiholni erre a napra.
Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem vagyunk fáradtak, picit meggyötörtek, olyan 10 napos “Völgyarcunk” van már. A reggeli kávé után beindítjuk utoljára a napot. Hátravonulunk a teraszra, hogy tudjunk egy kicsit irodai munkázni. Közben egy barátom betér és felteszi számomra érdekesnek, mégis egyértelműnek tűnő kérdést:
– Anna jó itt a csapat?
– Igen jó, sőt nagyon jó…
– Az szuper, mert tudod 10 napig összezárva ennyi ember között, azért szülhet konfliktusokat…
És mennyire igaza van és ekkor döbbenek rá arra, hogy mi tényleg együtt tudunk működni, dolgozni 10 napig konfliktus nélkül, és ez már milyen nagy dolog.
Tibi kivonja magát a forgalomból, pályázati határidő van (hát persze, hogy hónap utolsó napján és vasárnap, mikor máskor….de valahogy ehhez hozzászoktunk). Az árusok is szépen sorjában megérkeznek. Az Alpokaljától már tegnap elköszöntek, viszont tavalyi bronzművesünk, Bíró Csaba úgy döntött, hogy mégis kilátogat az utolsó napra.
A halimbai gárda kitesz magáért és harmadjára főz a csapatnak. Közben Boda Balázs is “átveszi a stafétabotot” 🙂 : a kovácsműhely-múzeumba érkező völgymunkás kislányt információ hiányában ellátja a szükséges instrukciókkal (azaz, hogy mit is kéne csinálnia, ha már a központi stábnál ezt nem mondták el neki), majd Opit is kiszolgálja kávéval (amíg Anna hiány van az udvarban).
Aztán amíg kiteszem a lábam az Éltető Völgyből, hogy még egy utolsó kört tegyek a Malomszigeten több esemény is történik az udvarban: a fiúk táncra perdülnek, közben a pálinkás kislányunk darázscsípés áldozata lesz, mentő viszi el, így a látogatók nagy bánatára ennyi volt a pálinka mára, illetve a Völgyben. (szerencsére komolyabb baj nem történt, és a kislány már jól van). Időközben megtudom, hogy itt a Völgyben vagy “kapolcsolatban” vannak az emberek vagy egyedülállóak, amit mi tovább viszünk azzal, hogy az Éltető Völgy titka a jó “kapolcsolati” tőke.
Majd a hangulatfelelőseink is megérkeznek, még egy utolsó ZSCH vetélkedő, gólyalábazás, táncház vár még a látogatókra, este pedig nagy nehezen rávesznek a fiúk, hogy előadjuk “A FA” című előadást.
Aztán pakolás, puszi, búcsúzás mindenkitől. Jó érzés hallani az árusoktól, hogy őszinte szavakkal mondják, hogy “nagyon jól éreztük magunkat”, “jó volt a szervezés” és “ugye jövőre is jöhetünk”.
Már csak mi stábtagok maradunk, a hangszórók népzenéről Metallicára váltanak, elkezdjük mi is szétszerelni a standokat és visszaállítani a régi állapotot. Közben Opi még a műhelyéből kilépve úgy érzi muszáj elkiabálnia magát: “Ő az Isten, ő a bálvány, az Opi kovács csodálatos látvány…” Mindenképp valami ilyesmi zárást akartam hallani az Éltető Völgy végére :))))
Így 2016. július 31-én, este 10 órakor az Éltető Völgy hivatalosan is véget ért, bezárta kapuit. De nem búsulunk, mert mindig hagyunk itt valamit az Éltető Völgyben: vidámságot, élményeket és sok-sok emléket. Mert mi az év többi napján, ha elsétálunk erre, nem az üres Csigaházat látjuk a magányos almáfával, hanem árusok között sétáló látogatókat, gólyalábazó, kockákat dobáló gyermekeket, zsineg cölöpre hajigálókat, sörpadokon megpihenőket…..
Vidám, örömteli 10 napot tölthettünk együtt, hol esőben, hol túlzott napsütésben:
• 10 napon keresztül, 14 árussal működött az Éltető Völgy udvara
• 4 db kockaszalmabála lett elszórva az eső miatt
• a legtöbb eső, 2016.07.26-án kedd reggel esett, fél 8-tól fél 9-ig
• a régi frízfeliratok a Völgy végére sem kerültek elő
• 9 napon keresztül mintegy 270 adag étel főztünk a csapatnak
• 2 mentőkutya – Ali és Beni – vigyázott ránk
• kb 20 vetélkedőt tartottunk, amin értékes védjegyes termékeket lehetett nyerni
• kb 20 táncházat tartottunk és 10 esti mesét hallgathattunk meg
• kb 40 liter kólát ittunk meg
• kb 100 db palacsintát sütöttünk a csapatnak
• kb 2000 fotó készült
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki valamilyen úton-módon részt vett, hozzájárult ahhoz, hogy az Éltető Völgy 2016-ban is színesítse a Művészetek Völgye Fesztivált.
Szeretném megköszönni:
– Boda Balázsnak és Oláh Katinak, hogy immár sokadik éve varázsolják Galériává a Csigaház hátsó teraszát,
– Opinak, hogy életre keltette a kovácsműhelyt,
– Gyapay Lászlónak, hogy ismét bemutatta a fafaragás rejtelmeit,
– a Néprajzi Múzeum részvételét, akik piknik kosarukkal hozzájárultak védjegyes termékeink népszerűsítéséhez,
– Ottmár Dórának a sokadik évi részvételt és kézműves foglalkozást,
– a nemeshanyi asszonyoknak a csipke bemutatót,
– a Dörgicsei Levendula Majornak, Klári képviseletében a sokadik évi részvételét és hozzájárulását a vetélkedőkhöz és a csapatfőzéshez,
– a halimbai csapat aktív részvételét (a főzést illetően mindenképp) és, hogy gyógyteából sem volt hiány ebben az évben sem,
– a Petendi Pálinkaház sokéves részvételét, a felajánlásokat a vetélkedőkhöz és a szerdai gulyáslevest,
– a Royesfarm részvételét, akiktől megtudhattuk, hogy szentantalfai sajtból ugyan sosem elég,
– a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány részvételét, valamint a Csigaházban létrehozott Kézműves Termékek Vásárát, hogy bármikor kiváló csíki és zirci sörrel olthattuk szomjunkat,
– az Alpokalja Fertő-Táj védjegyes csoport aktív részvételét (köszönet Szováti Szilviának, Kelediné Mészáros Ágnesnek és Mészárosné Gaál Máriának, hogy messzebbről is eljöttek hozzánk és hozzájárultak ezzel az udvar színesítéséhez),
– a Bakonyi Helyi Márka védjegyes képviselőinek részvételét (köszönet Pataki Imrének, Kreszán Valériának, a Boroszlán Kertészetnek, Daru Péternének, Deák Ildikónak, Gazda Mónikának,Vikta Mézeskalácsnak és Bíró Csabának),
– Benjinek és Alinak, hogy kiváló mentőkutyusként őriztek minket
– dr. Gergely István és Völgyi János versíróknak a felolvasó estet
– a zsámboki csoport néptánc előadását
– Rékának a kézműves foglalkozást és, hogy elvállalta az idei bűnbak szerepét
– Reninek a sok-sok segítséget az udvar rendbetételéhez, a főzéshez és mindenhez, amire szükségünk volt
– Andinak, hogy éjszaka vigyázott az udvarra (és néha ránk is, ha itt ragadtunk)
– Kikinek a jó hangulatot, a dobpergést, a palacsintát, a népi játékokat,a vetélkedőket, az esti meséket és minden egyéb segítségét,
– Kiki segítőinek, akik szintén hozzájárultak az udvar vidám hangulatához: Gábornak , Márknak és Annának (nekik külön köszönet, hogy a Malomszigetig vitték hírünket), valamint Szilvinek, Noéminak, Diának
– a KÖSZI bázis fiatal dolgozóinak, hogy segítették az az udvar összerakását
– a sümegi kollégáknak, hogy tartották a frontot az irodában, amíg fesztiváloztunk és távolról segítették a dolgokat
– Gabinak, hogy most ritkábban is, de segítette az udvar működést és mindig vidám hangulatot hozott hozzánk
– Tibinek mindent, de főleg a jó közös munkát, a napi jelszavakat, a közös kávézást, a kólázást, az internetet, az örök jókedvet és, hogy 2016-ban, immár hetedszerre is egy príma Éltető Völgyet könyvelhetünk el magunknak.
(Külön köszönet és öröm (kicsit üröm már), hogy Gabi és Tibi utolsó hivatalos Éltetős munkanapjukat velem töltötték el….)
Jó pihenést, vidámságot, jókedvet, sok-sok örömet kívánok mindenkinek és legyetek rosszak! 🙂
#mindenhappy #33
Az előző napokról készült blogokat is elolvashatjátok: http://eltetovolgy.blogspot.hu/
