… a Balaton-felvidéken…

 „Pont olyan, mint Toscana”. „Tiszta Provance!” „A bor pont olyan, mint az a híres…” Mindig félmosollyal az arcunkon halljuk ezt olyanoktól, akik először járnak itt és szinte folyamatosan azoktól, akik rendszeresen jönnek vissza. Ha valaki, hát mi – itt élők – egészen pontosan tudjuk ezt.

Mi bármikor kimehetünk a dombokra, kilátókba, bármikor túrázhatunk a vulkánok között. És bármikor lemehetünk a partra, hogy egy padról – vagy a móló kövén ülve – nézzük a tavat. Mi pontosan ismerjük az apró falvak hatalmas csodáit és tudjuk, merre kell autózni virágnyílás-rügyfakadás és lombhullás idején. Mi tudjuk, hogy hol a legjobb a tócsni, hol a legfinomabb a bor. Tudjuk, hol, kinél készül a házi sajt, a lekvár, a szörp, a tészta, a méz. Tudjuk, hogy melyik vendégházra, fogadóra mondjuk évek óta azt, hogy „hú, de szívesen laknék itt pár napot”. Persze, aztán soha nem alszunk ott, mert talán csak egy utcára élünk tőle vagy talán éppen a lekvárkészítő szomszédjai vagyunk.

Szóval, ha valaki, akkor mi biztosan tudjuk, hogy a Balaton-felvidék nem olyan, mint ez vagy az!

Ez a Balaton-felvidék, ez maga a csoda!